Tony Blair, volt munkáspárti miniszterelnök az egyik legmegosztóbb brit politikai személyiség így a racionális érvelése ellenállásba ütközött mindkét politikai oldalon. Tony Blair szerint az utóbbi hónapokban a Brexitről szóló közbeszéd egyetlen témára, a bevándorlásra szűkült, ám az embereket elsősorban az Európán kívülről Nagy-Britanniába irányuló bevándorlás aggasztja, márpedig a brit EU-tagság feladása éppen erre nem lesz hatással.

Blair kifejtette: a tavaly júniussal zárult egy évben nettó 335 ezer új bevándorló telepedett le Nagy-Britanniában, de több mint 50 százalékuk nem EU-országokból érkezett. Az uniós társállamokból érkezők közül 80 ezernek nem volt állásajánlata, amikor Nagy-Britanniában munkára jelentkezett, ők zömmel élelmiszer-feldolgozó üzemekben, vagy a vendéglátásban helyezkedtek el.

Nagyon valószínűtlen, hogy ez a munkavállalói réteg olyan munkaköröket tölt be, amelyekre lehetett volna brit állampolgárokat találni, a magasan képzett EU-munkavállalókat pedig még Theresa May konzervatív párti miniszterelnök is Nagy-Britanniában kívánja tartani – fejtegette pénteki beszédében a volt munkáspárti kormányfő.

Blair felidézte, hogy a brit kormány ki akar vonulni az Európai Unió egységes belső piacáról, valamint a vámunióból is. Theresa May hivatalos álláspontja szerint ez azért szükséges, mert ha London érvényesítené a teljes jogú belső piaci és vámuniós tagsághoz szükséges feltételeket, az olyan lenne, mintha Nagy-Britannia ki sem lépett volna az EU-ból.

Tony Blair hangsúlyozta azonban, hogy az uniós egységes piac veszi fel a brit áru- és szolgáltatásexport felét, és a vámuniós tagság révén kedvezményes feltételekkel lehet kereskedni olyan nagy gazdaságokkal is, mint például Törökország. Mindemellett Nagy-Britannia kikerül annak az ötvennél is több kereskedelmi megállapodásnak a hatálya alól, amelyeket az EU kötött tagországai nevében külső országokkal.

Mindezek alapján a teljes brit külkereskedelemnek nem a fele, hanem valójában a kétharmada kötődik az Európai Unióhoz – hangoztatta pénteki beszédében a volt brit miniszterelnök. Hozzátette: a font az EU-tagságról tartott népszavazás óta 12 százalékkal gyengült az euróval szemben, és 20 százalékkal a dollárhoz képest. Blair szerint ez tükrözi Nagy-Britannia kilátásainak nemzetközi piaci megítélését, vagyis azt, hogy a piacok várakozása szerint Nagy-Britannia szegényebb lesz az EU-tagság megszűnése után.

Tony Blair szerint a brit diplomácia két legnagyobb sikere az elmúlt évtizedekben az EU egységes piacának létrejötte és az unió bővítése volt, és “most épp e két vívmányt akarjuk elvetni”. Blair kiemelte, hogy a legnagyobb közép-európai EU-gazdasággal, Lengyelországgal folytatott brit kereskedelem értéke a bővítés évében, 2004-ben 3 milliárd font, tavaly 13,5 milliárd font (csaknem 5 ezermilliárd forint) volt.

Tony Blair lázadó kamaszból lett a Munkáspárt történetének legsikeresebb miniszterelnöke. Kamaszként csövezett, punkzenész volt. Miniszterelnökként azonban radikálisan átalakította a Munkáspártot, a baloldali ideológiába belekövült politikai alakulatból pragmatikus, ideológiák helyett inkább a pillanatnyi politikai haszonszerzésre figyelő, sikerorientált szervezetet csinált.

Az ő kormánya nyitotta meg elsők között az újonnan csatlakozott EU-s országok számára a brit munkaerő piacot és szintén az ő nevéhez főződik az 1998. április 10.én meghozott Belfasti Megállapodás, amit sokan Nagypénteki Megállapodás néven ismernek. A nagypénteki megállapodásban a legtöbb északír párt a brit és az ír kormánnyal közösen megegyezett egy rendkívül békés és demokratikus kormányzási keretben, mely Észak-Írországban új szervezetek létrejöttéhez vezetett.

A Munkáspárt az ő vezetésével nyert először zsinórban három parlamenti választást. De a harmadik – a mandátumveszteség miatt vereséggel is felérő – győzelem megmutatta, hogy 2003-as döntése az iraki háborúról teljesen lerombolta népszerűségét. Egyre gyakoribbak lettek a párton belüli lázadások, kritikusai attól tartottak, hogy népszerűségvesztése a pártot is magával rántja.

2002. szeptember 24-én a brit kormány nyilvánosságra hozott egy dossziét, ami a hírszerzés értesüléseire alapozva azt állítja, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak. Ennek az irattömbnek a megállapításai között szerepelt, hogy „ha az iraki csapatok erre parancsot kapnak, 45 percen belül képesek kémiai vagy biológiai fegyverek bevetésére”.

Mikor a háború után nyilvánvalóvá vált, hogy Iraknak nem volt tömegpusztító fegyvere, a két iratanyag és Blair háború előtti kijelentései vizsgálóbizottság elé került. A sikeres független vizsgálat eredménye azt mutatta ki, hogy Blair olyanokat állított, melyeket ő maga akkor igaznak vélt, de Lord Buttler jelentése megemlíti, hogy a kormány jelentése a hírszerzés információiról néhány helyen túloz.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ