Soha nem látott légi felvétel készül a Csernobil közelében lévő a hírhedt szellemvárosról, Pripjatyról a felvételen jól látható, hogyan vette vissza a természet az uralmat a lakótelepváros felett.

Egy brit filmes, Danny Cooke egy drónt küldött a halott városba. A gazzal benőtt szellemváros a múltban rekedt, hiszen itt történt a világ egyik legnagyobb nukleáris katasztrófája.

1986-ban Pripyattól alig 3 kilométerre robbant fel a csernobili atomerőmű 4-es blokkja. a város teljes lakosságát evakuálták. Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal, kb. 49 400 lakos, ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő.

A város területe 6,59 négyzetkilométer. 1986-ban a város lakóinak átlagéletkora 26 év volt. A hely máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát, mivel az atomerőmű katasztrófa óta itt semmi nem változott.

1986. április 27-én, 36 órával az erőműben történt baleset után megkezdődött a lakosság evakuálása. Egy volt lakos elmondása szerint aznap Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Az emberek semmit nem értettek, nem tudták miért mossák az utcákat, miért járkálnak a hadsereg emberei védőruhában, és alig egy órájuk volt a hivatalos rádióhír beolvasása után az összepakolásra.

Nagyon kevesen voltak tisztában azzal, hogy mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városba érkezett 1225 autóbusszal, 360 teherautóval, valamint a janovi vasútállomásra érkezett két, 1500 személyes vonatszerelvénnyel evakuálták a 49 360 főt.

A lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és pár napon belül visszatérhetnek. Ebből kifolyólag azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz.

Az időjárás miatt az épületek állapota gyors ütemben romlik, 2005-ben elsőként egy iskola omlott be részlegesen. Pár évtizeden belül az egész város erre a sorsra juthat. A turisták, érdeklődők előtt csak az elmúlt években nyílt meg a Zóna, manapság a huzamosabb ott-tartózkodás is biztonságos.

A külső 20 km-es rész egyes területein olyan alacsony a háttérsugárzást mértek, hogy akár életvitelszerűen is lehetne ott lakni, azonban a belső,legszennyezettebb10 km-es elzárt zóna fenntartása még hosszú ideig indokolt. A Pripjatyot is magába foglaló 30 km-es sugarú tiltott zónát mind a mai napig a hadsereg őrzi, a város déli – és egyben egyetlen legális közúti – bejáratánál álló őrbódéban katonák teljesítenek szolgálatot, minden befelé és kifelé haladó járművet megállítanak ellenőrzés céljából.

A lakók tulajdonának egy részét a hadsereg ásta el, másik részét fosztogatók vitték magukkal. Valamikor 1988 és 1990 között indulhatott meg a város lassú, de folyamatos kifosztása, ami a mai napig sem ért még véget. Sok, a kitelepítés utáni beltéri fényképen lehet látni, hogy gázálarcok hevernek szanaszét: ezeket is fosztogatók hozták elő az épületek pincéiből avégett, hogy a bennük lévő ezüstből készült szűrőt kiszedhessék és értékesíthessék. A térséget pedig lassan visszahódítja a természet, az utakat, tereket benövik a fák, a mohatelepek. Néhol az épületeken belül is burjánzik a növényzet.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS