London életében kiemelten fontos a vasúti közlekedés, hiszen több millióan laknak a város külső agglomerációjában, akik naponta járnak be London központjába dolgozni. A legnagyobb londoni pályaudvarok: Blackfriars, Cannon Street, Charing Cross, Euston, Fenchurch Street, Kings Cross, Liverpool Street, London Bridge, Marylebone, Paddington, St. Pancras, Victoria és a Waterloo. De honnan kapták a nevüket ezek az állomások?

Blackfriars
Ez az állomás az egyetlen a városban, melynek a Temze mindkét partján van egy-egy bejárata. Az 1200-as évek vége felé a mostani állomás közelében állt egy Domonkos-rendi zárda ahol a szerzetesek természetesen mind a rend hagyományos fekete öltözetét viselték. Az emberek azután ezzel a fekete színnel azonosították a környéket, ami Black Freres azaz fekete testvérek néven vált ismertté, ez módosult később Blackfriars-re.

Euston
Ez egy viszonylag könnyen beazonosítható név, ugyanis az állomás azon a területen épült, melynek tulajdonosai azok a graftoni hercegek, akiknek családi birtoka a Suffolk megyei Euston Hall-ban található.

Fenchurch Street
A név eredetében nincs teljes egyetértés a kutatók között, de valószínűleg a ’fen’ szócska az egykor itt elterülő mocsaras területre utal, míg a ’church’ (templom) arra a Szent Gabriel templomra mely ezen a helyen állt valamikor, de sajnos egy nagy tűzben megsemmisült. Emléktábláját a mai napig megtalálhatjuk a környéken. A ’fen’ mások szerint szénát is jelent, ami arra utalhat, hogy a helyszínen korábbi századokban széna piac működhetett.

Liverpool Street
Az állomás elnevezése 1864-ben történt, nevét az itt elvezető helyi útról kapta, mely viszont 1827-ben Lord Liverpool miniszterelnök tiszteletére lett Liverpool Street. Ha tovább nyomozunk kiderül, hogy a miniszterelnök viszont a várostól kölcsönözte családi nevét melyet legelőször 1190-ben említettek írásban, akkor mint Liuerpul. Ez akkoriban valószínűleg medencét vagy patak sáros vizét jelenthette.

Marylebone
A területet régen Tyburn néven ismerték, mivel korábban erre kanyargott a megegyező nevű folyó. A névváltozás valamikor 1453 előtt történhetett, mivel ekkortól emlegetik a városrészt Maryburne néven, melyből később Marylebone lett, talán a Szent Mary templomra utalva, mely az egykori folyó partján állt. A templom még ma is megvan, csakúgy mint a folyó, habár a Viktoriánus időkben azt a föld alá kényszerítették és a szennyvízhálózat részévé tették.

Paddington
A nyugati irányba tájolt megálló és annak tágabb környéke nevét az angolszász időkből kölcsönözte, valószínűleg a helyi tulajdonosáról akit talán ’Padda’ néven emlegettek akkoriban. A név megkapta a ’ton’ vagy ‘tun’ toldalékot melynek jelentése így Padda faluja lett.

Victoria
Nevét a közeli Victoria Street-ről kapta, melynek névadója természetesen a birodalom mélyen tisztelt, hosszú életű királynője volt. Az utcát 1851-ben nyitották meg, mely átvezetett a város egyik hírhedt nyomornegyedén így több száz rendkívül szegény londoni lakost kényszerítettek arra, hogy a város más részein nézzenek új otthon után.

Waterloo
A vasúti állomás 1848-ban nyílt meg a nagyközönség előtt de a terület ekkor már mint Waterloo volt ismert, ugyanis a csata idején a közelben épülő híd már kivitelezés alatt állt és az elsődleges tervek szerint Strand híd néven adták volna azt át. A katonai győzelem azonban felülírta az elsődleges terveket és az elkészült művet azonnal átkeresztelték Waterloo hídra. A közeli állomás a hídtól kölcsönözte nevét.

Publikálva az Idegenvezetés London jóváhagyásával

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

NINCS HOZZÁSZÓLÁS