1848-ban a Kossuth Lajos által vezetett szabadságharc elbukott, az Osztrák kormány megtorlása elől rengeteg magyar hazafi emigrált, sokan közülük éppen Londonba.

Kossuth is elhagyta Magyarországot, magányosan menekülve először Törökországba ment, gyermekeinek csak 1850-ben engedte meg az osztrák kormány, angol közbenjárásra, hogy atyjukhoz távozzanak. Majd 1851 októberében egy amerikai hadihajón Southhamptonba érkezett, ahol London főpolgármestere által hivatalos fogadtatásban volt része, majd le is telepedett a fővárosban.

Kossuth hamarosan egy nagygyűlést szervezett Islington közelében, a Koppenhágai Mezőkön (Copenhagen Fields), ahol mintegy 12000 főt számláló, javában munkásemberekből álló tömeg gyűlt össze. Egy másik, Guildhall-i gyűlés alkalmával London városi tanácsának kíséretében vette útját a Guildhall felé és a menetet az út két oldalát betöltő több ezer rajongó ember üdvözölte harsányan.

Az Egyesült Államokba 1851 végén érkezett, a köztársaság kormánya, országgyűlése és népe vetekedett egymással a Kossuth iránti tisztelet és bámulat zajos kifejezésében. Amerikai körútja során 1852. február 19-én Cincinnatiban felvették a helyi szabadkőműves páholyba. Ezen utazásainak megvolt az a kettős eredménye, hogy eszközöket szerzett a Magyarország érdekében történő lelkesedés megújítására és hogy a világ nem feledte el Ausztria korona-tartományává tett hazánk önállóságát.

Angliába visszatérve, állandóan Londonban lakott, ahol a parlamenti és irodalmi világban sok fontos összeköttetést szerzett. A brit főváros mintegy hét éven át szolgált Kossuth bázisául, de ezután a nagy hazafi Olaszországban telepedett le.

London Notting Hill Gate nevű városrészében egy kék színű emléktábla jelzi a házat, ahol Kossuth Lajos családjával élt, és Greenwich-ben egy utcát is elneveztek a Magyarország miniszterelnökéről.

Kossuth hadseregének néhány tisztje is Londonba emigrált, akik szintén Notting Hill Gate-ben telepedtek le, hogy közel lehessenek egymáshoz és vezérükhöz egyaránt. Néhányukat haláluk után a Kensal Rise-i temetőben helyeztek örök nyugalomra. Ezek közé tartozott Kmety György Tábornok (1813-1865), akinek a sírján egy három méteres obeliszk emelkedik, és ahol minden év március 15-én, Magyarország Nemzeti Ünnepén megemlékező ceremóniát tartanak.

Publikálva az Idegenvezetés London jóváhagyásával

NINCS HOZZÁSZÓLÁS