A Királyi Botanikus Kertek (angolul: Royal Botanic Gardens), vagy Kew Gardens (azaz Kew-kertek vagy Kew-park) világhírű növénykert és botanikai kutatóállomás London délnyugati részén, Richmond upon Thames kerületben.

A kertek többes száma arra utal, hogy a Kew- és a Richmond-palota kertjeinek összeolvasztásából alakult ki. A 18. században alapította II. György fia, Frigyes walesi herceg és természetkedvelő felesége, Auguszta hercegné.

Kew-ban közel 70 000 növényfajt gondoznak, melyek genetikai forrásként is egyre nagyobb szerepet játszanak. Herbáriumában mintegy 8 millió préselt példányt őriznek, ezzel a leggazdagabb a világon. A növénykertet az UNESCO 2003-ban a Világörökség részévé nyilvánította.

A rómaiak idején Kew területén egy őrtornyot létesítettek a Temzén áthaladó, közeli brentfordi gázló megfigyelésére, a legendák szerint Julius Caesar Kew-nál kelt át a Temzén és indult hódító útjára a Brit-szigeten.

1844-48 között felépült a kovácsoltvas pálmaház (Palm House), majd a XIX. században a kétszer akkora Melegház (Temperate House), mely jelenleg a legnagyobb viktoriánus üvegház, 1987-ben Lady Diana nyitotta meg a harmadik legnagyobb, róla elnevezett télikertet (Princess of Wales Conservatory).

Az üvegházak és a színpompás virágok mellett érdemes megtekinteni a Kínai Pagodát, melyet 1761-ben építettek – az 50 méter magas, tízszintes pagoda belsejében 253 lépcső vezet a magasba.

A szóbeszéd szerint a pagodát díszítő arany sárkányokat IV. György azért adta el, hogy adósságait törleszteni tudja, valójában csupán az idő vasfoga végzett az aranyozott fa sárkányokkal. A pagodát a teljes renoválást követően a nagyközönség előtt 2009-ben a Kew Gardens 250. évfordulóján nyitották meg újra.

A Pagodától nem messze egy japán templom részlete látható: a kyoto-i Nishi Hongan-ji pontos mását 1910-ben építették fel. A Sackler Crossing Bridge-et 2006-ban nyitották meg – a gránit és bronz híd a tavat szeli át, és Dr. Mortomer és Theresa Sackler nagy filantropológusoknak állít emléket.

A közelben áll a III. György által 1781-ben megvásárolt ún. Hercegi Ház (Dutch House), mely kezdetben a királyi gyermekek számára szolgált óvodául, ma ezt a házat Kew Palace-ként ismerjük.

Úgy a richmondi, mind a kew-i kertek Európa-szerte nagy elismerésnek örvendtek, és az angol kertépítészet mintapéldáiként tartották számon, a szintén a Világörökség részét képező wörlitzi kert is Kew mintájára épült 1760-1817 között.

Az első világháború alatt a növénykert elhanyagolt állapotba került, mivel a háború miatt nem volt elegendő munkaerő a fenntartására. A második világháború idején a virágágyások nagy részét zöldségeskertekké alakították át és területén számos óvóhelyet ástak, amelyek helye napjainkban is látható.

A második világháború után a botanikus kert fejlődését a brit gazdaság nehéz helyzete gátolta, 1959-ig az egyetlen jelentősebb fejlesztés a kertben az Evolúció-ház megépítése volt, az ausztrál kormány jóvoltából.

1959-ben, a kert kétszáz éves évfordulója alkalmával jelentős felújítási munkálatokat és fejlesztéseket indítottak el, ebben az időszakban nyitották meg a Narancsház kiállításait, újították fel az üvegházakat és a pagodát, bővítették a herbáriumot.

Az 1987-es angliai nagy vihar során több, mint 650 fa elpusztult, de ugyancsak 1987-ben Diana walesi hercegné felavatta a Walesi hercegné melegházat, melyet a kert alapítójának, Auguszta hercegnének az emlékére emeltek.

Publikálva az Idegenvezetés London jóváhagyásával

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ