Szent Patrik napját, halála évfordulóját, március 17-ét egyházi és világi ünnepként egyaránt megtartják. Ez a nap Írországban nemzeti ünnep, szerte a világon ünneplik írek és nem írek, keresztények és nem keresztények egyaránt. Ilyenkor az emberek ír ételeket esznek, ír italokat isznak, lóherét tűznek a ruhájukra, vagy teljesen zöldbe öltöznek.

Az ünnephez kötődik Írország egyik legismertebb szimbóluma, a háromlevelű lóhere is. A legenda szerint a püspök ennek segítségével magyarázta el a Szentháromság tanát az íreknek. Küldetését a feljegyzések szerint 461. március 17-én fejezte be. Halála után az Ír-sziget új történelmi korszakba lépett: Írországot hosszú ideig a „szentek szigeteként” emlegették, sőt, a későbbi századokban innen indultak Britanniába a térítő missziók.

Patrik a Római Birodalomban, Britannia provinciában – feltehetőleg Walesben – született 387-ben. 16 évesen ír rablók elrabolták, hat évig ír földön szolgált pásztorként, mígnem végül sikeresen visszaszökött brit földre.

A története itt azonban érdekes fordulatot vett, Patrik ugyanis belépett a keresztény egyházba, elutazott Franciaországba és a feltételezések szerint Rómába is, majd végül papként tért visszatért Írországba, hogy megkeresztelje az íreket. Írországi életéről és munkásságáról sajnos keveset tudunk, és a fennmaradt néhány írást is érdemes kritikus szemlélettel kezelni, ugyanis a legtöbb halála után íródott. Egy azonban biztos, bármit is tett sikerrel járt, bár halálának időpontja is kérdéses, valószínűleg 461. március 17-én történhetett.

Ez a nap a fentiek fényében egyházi ünnepnek tűnhet, de valójában nem sok köze van hozzá, ezen a napon az írek ugyanis inkább magukat ünneplik, az államukat és a nemzetüket, ugyanis ez az egyetlen saját nemzeti ünnepük. Ilyenkor aztán hordószámra folyik a Guinness sör, felvonulásokat tartanak karneváli hangulatban, szól az ír népzene, és mindenki zöldbe öltözik, hogy hódoljon Paddynek, az ír nemzetnek, az ír hagyományoknak, a manóknak, a tündéreknek, a szivárvány végén elásott kincsesládának, a négylevelű lóherének – igen, mindennek ami Írországhoz köthető.

Mindazok ellenére, hogy bár az írek igen gazdag hagyományokkal rendelkeznek és igen színes kultúrával, a legfontosabbat, a saját anyanyelvüket mára már gyakorlatilag elvesztették. Habár a gael nyelv az angol mellett hivatalos és egyenrangú, mára már gyakorlatilag az írek alig 5%-a beszéli.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

NINCS HOZZÁSZÓLÁS