Több a hasonlóság az angliai és magyarországi baloldal között mint az elsőre gondolnánk, egészen Jeremy Corbyn felbukkanásáig.

Gordon Brown és Ed Miliband egy liberális baloldali gondolkodás irányába vitte a pártot akárcsak Magyarországon Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. Nem véletlen, hogy mindkét országban elpártoltak a baloldali szavazók ettől az iránytól (igaz magyarosságon jóval drasztikusabb mértékben az Egyesült Királyságban).

A Tony Blair vezette Új Munkáspárt egy szociálisan érzékenyebb, második Konzervatív Párttá vált, amely ugyan szakpolitikák szintjén több baloldali lépést is tett, de ideológiai vonalon teljesen magáévá tette a thatcheri szabadpiaci fundamentalizmust, és az ezzel kéz a kézben járó „amennyid van, annyit érsz” típusú szegény ellenességet.

Ez a hasonulás is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2015 májusban a Munkáspárt (Labour) történelme egyik leggyengébb választási eredményét érte el: a brit választók inkább szavaztak a hitelesebbnek tűnő konzervatívokra, mint a választások előtt számos ellentmondásba keveredett Ed Miliband-ra.

Ezt követően a Munkáspárt teljes identitásválságba süllyedt, Miliband lemondott, elnökválasztás írtak ki ahol négy jelölt közül, Andy Burnham, Jeremy Corbyn, Liz KendallYvette Cooper a leadott szavazatok közel 60 százalékával Corbyn elsöprő fölénnyel elnyerte a Munkáspárt vezető posztját.

Jeremy Corbyn egy valódi baloldali, kissé idealista és idejét múlt elvekkel, de hiteles vezetője a munkáspártnak. Hasonló alak hiányozik a magyar baloldalról, mert amíg Gyurcsány Ferenc és  többi hiteltelen alak felére nem áll megdönthetetlen lesz a FIDESZ vezetése.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS