Nagy-Britannia 1944-ben Operation Foxley kódnéven szőtt tervet Adolf Hitler meggyilkolására. Ha sikerül, lerövidül a háború, milliók menekülnek meg. A brit kormányban sokan pártolták, maga Winston Churchill is, politikai okokból mégsem valósulhatott meg, írja a War History Online.

Georg Eiser már 1939. november 8-án felrobbantotta a Bürgerbraukellert, ahol Hitler szokott éves beszédét tartotta, de a Führer öt perccel korábban távozott. 1944-re már a németek közül is sokan úgy gondolták, a vezérnek mennie kell, különben minden elvész és romba dől Németország. A Claus von Stauffenberg vezette összeesküvő csoportnak sikerült is bombát robbantania, de Hitler csodával határos módon megúszta.

A britek már a háború korai szakaszában meg kívántak szabadulni Hitlertől, ami azonban nem volt egyszerű feladat. Elsősorban az akkoriban uralkodó világszemlélet miatt. A brit politika- és háborúcsinálók nagy része „úriember módjára” kívánt küzdeni, a lefektetett szabályok mentén, és nem vallotta, hogy a cél szentesíti az eszközt. Idegen volt tőlük a kémkedés, a szabotázs és az orgyilkosság gondolata, és gyakran ellentétben álltak azokkal, akik hajlottak az ilyen módszerek alkalmazására.

Az Operation Foxley kidolgozása mégis megindult. A Brit Különleges Műveletek Igazgatósága (SOE) belső információkkal rendelkezett Hitler szokásairól, főként német hadifoglyoknak és átállt németeknek köszönhetően. A terv eredetileg arról szólt, miként bombázzák le Hitler különvonatát, az „Amerikát”, ahogyan emlegették, vagy miként mérgezzék meg a vízellátását.

Ezt azonban nem lehetett kivitelezni. Hitler összevissza, kiszámíthatatlanul használta a különvonatot. Az állomásokat rendszerint néhány perccel az érkezés előtt értesítették, így lehetetlen volt időzíteni a merényletet. Kellett volna egy belső ember is, ilyennel azonban nem rendelkeztek. Így aztán lemondtak a tervről.

Az 1944. június 6-ai normandiai partraszállással azonban megváltozott a helyzet. A normandiai csata alatt a szövetségesek fogságába került Hitler egyik személyi testőre. Kihallgatták, és kiderült, hogy korábban szolgált a Berghofban, Hitler Bajor Alpok-beli hegyvidéki nyaralójában, ahol a diktátor sok időt töltött a háború alatt.

A Berghof része volt egy több épületet számláló, nagyobb komplexumnak az Obersalzbergen, és minden magas rangú nácinak volt itt nyaralója. Ha Hitler is ott tartózkodott, a főépületre náci zászlót vontak fel, amit az alanti város, Berchtesgaden kávéházából is látni lehetett.

Hitler nem sokkal délelőtt tíz előtt elhagyta házát és sétára indult a Mooslanerkopf teaház felé az épületek közt, hogy ott költse el reggelijét. Ez tizenöt-húsz perces sétát jelentett oda is, vissza is. Miután az erődítményben biztonságban érezte magát, az utat egyedül tette meg, kivéve ha vendége volt. Más alkalmakkor nem kedvelte, ha testőrség vette körül.

De azért védték. Az általa bejárt útvonalat a birtok számos pontjáról figyelemmel lehetett kísérni, többek közt a teaházból is, és a biztonságiak soha nem voltak tőle távolabb száz-ötszáz yardnál.

A szövetséges felderítés képeket készített a Berghofról, így ismerték a birtok alaprajzát és képesek voltak meghatározni Hitler útvonalát. Következésképp tisztában voltak azzal is, hogy a Führer reggeli sétájának néhány száz yardnyi szakasza egy erdős részen halad a birtok peremén.

Úgy döntöttek, ezen az erdős részen elrejtőzhet a mesterlövész, aki majd kilövi Hitlert. Abban az esetben, ha a teaházba menet nem sikerül eltenni láb alól, elkerülhetetlenül autóval fogják visszahozni a házba, ami újabb lehetőséget jelent.

A Berghof azonban mélyen benn feküdt a náci birodalom szívében. Annak az embernek, akit a feladat végrehajtásával megbíznak, fizikailag és lelkileg egyaránt alkalmasnak, kiváló mesterlövésznek kellett lennie, aki nem csak németül beszél folyékonyan, de a régió tájszólását is tökéletesen ismeri, és senkinek nem tűnik fel. Öngyilkos küldetésben nem gondolkodtak.

Végül egy németül tudó lengyel és egy brit lövész mellett döntöttek. Az volt a terv, hogy német egyenruhába bújtatva, ejtőernyővel ledobják őket a közelben, ők pedig megbújnak és kivárják, hogy eljöjjön az idejük.

Szükség volt azonban belső emberre. Szerencsére rendelkezésre állt egy német hadifogoly, akit csak Diesler néven azonosítottak. Dieslernek volt egy Heidentaler nevű nagybátyja Salzburgban, a Berghoftól húsz kilométerre. Heidentaler ráadásul utálta a nácizmust, mint a bűnét.

Ez az ember boltos volt, aki Hitler hegyi üdülőjétől körülbelül tizenhat kilométerre járt egy helyre célba lőni, így ismerte a környéket. A legjobb az volt az egészben, hogy ő is akarta a vezér halálát. Boldogan vendégül látott volna két olyan embert, akik efféle megbízatással érkeznek.

A lövészek gyakorolni kezdtek egy pontosított Kar 98K-val, amely a német fegyveres erőknél rendszeresített puska volt. Kaptak 9 mm-es, hangtompítós Luger Parabellumot is, hogy annak segítségével akadálytalanul kijuthassanak a birtokról. A kiképzésre a bajorországihoz hasonló körülmények között került sor.

Minden a helyére került; a tervet 1944 novemberében nyújtották be jóváhagyásra, ám nem mindenki lelkesedett érte. Ronald Thornley vezérezredes, a SOE német igazgatóságának helyettes vezetője azt állította, Hitlert megölni ostobaság lenne. Halála lehetőséget adna a németeknek arra, hogy azt hibáztassák a kudarcukért és ne az ideológiájukat.

A gyilkosság nyomán szárba szökkenne a mítosz is, miszerint Németország nyert volna, ha meg nem ölik a Führert. Thornley emlékeztetett arra, hogy a németek az első világháborús vereségüket is mindennek tulajdonították, csak annak a hibájuknak nem, hogy mindenáron meg akarták szállni Franciaországot.

Részben ez a mentalitás vezetett a második világháborúhoz. Ha tehát a harmadik világháborút el akarják kerülni, Hitlernek csatában kell elesnie, nem pedig orvlövész golyójától. Ennél is többet nyomott a latban, hogy Hitler borzalmas stratéga volt. Fegyveres erői felett abszolút és teljeskörű ellenőrzést követelt, mert hitt abban, hogy jobban ért a hadviseléshez, mint tábornokai a harcmezőn.

Következésképp terhére volt hazája háborús erőfeszítéseinek, nem pedig hasznára. Ha meghal, hatékony stratéga kerülhet a helyére. Így aztán Hitlert élni hagyták, mert úgy gondolták, ő a Szövetségesek legjobb belső embere a náci Németországban.

Publikálva a magyarkroki.com jóváhagyásával.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ