Március utolsó vasárnapján, azaz 2016 március 27.-én kezdődik és utolsó vasárnapjáig tart a nyári időszámítás. Az Európában egységesen alkalmazott módszer azon alapul, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőség között a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Így ha az emberek szokásos ébrenléti ideje egybeesik a természetes nappali világosság idejével, kevesebb mesterséges fényt fognak használni.

A nyári időszámítás ötletét Benjamin Franklin már 1784-ben felvetette. Írásában („Javaslat a világítás költségének csökkentésére”) a világításra használt gyertyákkal lehetett volna spórolni a nyári korábbi felkeléssel. A modern kori óraátállítást elsőként 1895-ben George Vernon Hudson új-zélandi rovarszakértő javasolta.

Hudson a Wellington Philosophical Society-hoz („wellingtoni filozófiai társaság”) beküldött írásában kétórás óraátállítást javasolt (az ottani nyári időszak szerint októberben 2 órával előre, márciusban 2 órával vissza). Javaslatát 1898-ban egy cikkben is ismertette, és bár volt érdeklődés az ötlet iránt, nem vezették be.

Az első komolyabb próbálkozás William Willett nevéhez fűződik, aki 1905-ben azzal az ötlettel állt elő, az órákat nyáron állítsák előbbre a hosszabb nappali világosság jobb kihasználása miatt. Javaslata 20 perces lépésekből állt, amiket április négy vasárnapján hajtottak volna végre (majd szeptember négy vasárnapján vissza).

Willett ötlete megragadta Robert Pearce figyelmét, aki 1908 februárjában erre vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett elő az angliai alsóházban. A törvényjavaslatot több ízben az angol parlament elé terjesztették, először 1909-ben tárgyalták, és különbizottságot neveztek ki a vizsgálatára. A javaslatot többen ellenezték, különösen a mezőgazdasággal foglalkozók, így a törvényt nem fogadták el. Willett 1915-ben meghalt, anélkül, hogy látta volna ötlete megvalósulását.

A mesterséges világítás helyettesítésére (és ezzel az üzemanyag háborús célokra való megtakarítására) elsőként Németország alkalmazta a nyári időszámítást, amit 1916. április 30-án 23:00-kor vezettek be. Ezt akkor, az első világháború alatt gyorsan átvette Nagy-Britannia és sok más ország, de a háború végével az országok visszaálltak a normál időszámításra. A második világháború kitöréséig nem is merült fel a használata. Akkor ismét a háborús erőforrásokkal való spórolás miatt vezették be.

Magyarországon 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták. 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal.

Napjainkban már megoszlanak a vélemények az óraátállítás kapcsán, mivel az energiafogyasztási szokásaink 1980 óta nagymértékben megváltoztak. A legújabb számítások szerint már nem lehet az óraátállítással energiát megtakarítani, az energia fogyasztás átalakulása miatt.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

NINCS HOZZÁSZÓLÁS